Futsalos lányaink szombaton a Női Futsal Magyar Kupa elődöntőjében léptek pályára, ahol az NB I-ben szereplő, rutinos, válogatott játékosokat is soraiban tudó Tolna-Mözs együttese volt az ellenfél.
Női Futsal Magyar Kupa elődöntő
Astra HFC – Tolna-Mözs 2-3 (2-0)
g: Csuhai Vivien(2) ill. Ács Krisztina, Kota Gabriella, Kiss Gréta
Astra HFC: Halla Petra – Szabóné Megyes Ágnes, Pap Nóra, Csuhai Vivien, Németh Virág, Kövy Elza, Hári Kata, Marek Réka, Rojtos Bernadett, Matyi Krisztina, Fésűs Janka, Hagymásy Zsuzsanna.
Vezetőedző: Dombó János
A tegnapi mérkőzésről a Futsal Hungary részletes beszámolót készített, ezért most mi inkább más szemszögből szeretnénk megközelíteni ezt az elődöntőt. Mert bár az eredmény végül 3–2 lett a Tolna javára, ez a mérkőzés sokkal többről szólt, mint pusztán a végeredményről.
Hónapok óta nem játszottunk ilyen mérkőzést
NB II-es futsalcsapatunk a bajnokságban hónapok óta nem találkozott ilyen intenzitású, ilyen magas hőfokú mérkőzéssel.
Ellenfelünknél nemcsak az NB I-es rutin jelentett előnyt, hanem az is, hogy játékosaik rendszeresen szerepelnek kiélezett, nagy tempójú találkozókon. Ez a tapasztalat különösen az ilyen mérkőzéseken számít rengeteget.
A kezdeti megilletődöttség után azonban lányaink fantasztikusan felvették a ritmust. Az első játékrész – amely 48 percig tartott – után teljesen megérdemelten vezettünk 2–0-ra Csuhai Vivien két góljával.
Csapatunk bátran futsalozott, rengeteg támadást vezetett, és egyáltalán nem látszott a két osztály közötti különbség.
Egyetlen perc választotta el a csapatot a döntőtől
A második félidőben inkább a tolnaiak domináltak, sokkal többet birtokolták a labdát, csapatunk hosszabb időre sajnos nem tudta megtartani azt. Ennek ellenére nagyon sokáig nem született újabb találat, és a kevés labdabirtoklásunk mellett is ott volt a lehetőség, hogy lezárjuk a mérkőzést. Pap Nóra és Németh Virág lábában is benne volt a harmadik Astra-gól, ami akár eldönthette volna az elődöntőt. Persze ellenfelünknek is voltak helyzetei és kapufái, de amíg nem született tolnai találat, addig minden egyes Astrás támadás óriási jelentőséggel bírt. A mérkőzés vége előtt hat perccel a Tolna megkezdte az 5v4-es játékot, és ettől kezdve hatalmas nyomás nehezedett a csapatra. A 37. percben Ács Krisztina szépített, de még mindig nálunk volt az előny.
És akkor jött az a bizonyos pillanat…
Mindössze egyetlen perc választotta el lányainkat a döntőbe jutástól, amikor a 39. percben Kota Gabriella is betalált, így hosszabbítás következett.
Mindent kiadtak magukból a lányok
A kétszer ötperces ráadásban is elképesztően küzdött a csapat. Jól állták a tolnai rohamokat, de ekkor már főként védekezésre kényszerültünk.
Talán a szerencse sem állt mellénk, hiszen a hosszabbítás utolsó percében szerezte meg a győztes gólt a Tolna-Mözs, így végül nem jutottunk el a büntetőrúgásokig.
Ellenfelünk bejutott a döntőbe: gratulálunk a Tolnának, de lányaink teljesítménye előtt így is mindenki megemelheti a kalapját.
Az Astra ismét megmutatta az erejét
Büszkék vagyunk erre a csapatra, mert egy NB I-es, válogatott játékosokkal felálló ellenféllel szemben végig nyílt mérkőzést játszottunk, sőt hosszú időn keresztül vezettünk is.
Külön öröm, hogy szinte minden játékos pályára lépett, és még a fiatalabbak is hozzá tudtak tenni ehhez az elképesztő elődöntőhöz.
Nem szeretnénk külön kiemelni senkit, mert Halla Petrától kezdve az összes mezőnyjátékosig mindenki megérdemli a dicséretet és az elismerést.
Most még biztosan fáj ez a vereség, és ott motoszkál mindenkiben a „mi lett volna, ha…”, de egy dolgot ismét megmutatott az Astra: ez a csapat hihetetlenül erős!
Köszönjük lányok, hogy ilyen mérkőzéssé tettétek ezt az elődöntőt. Elkepesztőek voltatok!
foto:mlsz.hu
