Az Astra Silver gárdája az élről várja BLSZ-bajnokság tavaszi folytatását. Ennek kapcsán Tóth Ágit a csapat lelkét faggattuk a gárda múltjáról, jelenéről és jövőjéről.
– Miért pont Astra Silver lett a csapat neve? Amennyiben megnyeritek a bajnokságot, elképzelhető a névváltoztatás Astra Goldra?
A Silver jelző a „második”-ra utal. A honlap készítésénél merült fel az a gondolata Pincze Gabinak, hogy meg kellene különböztetni névben az Astra két csapatát, így lett a tartalékcsapat neve Silver. A nevünkön nem fogunk változtatni akkor sem, ha esetleg sikerül megnyerni a bajnokságot, mert megszerettük és már sokan így ismernek minket.
– Mi volt az Astra Silver megszületésének fő mozgatórugója?
Előzetesen egy kis történelem: a Silver magja a régi „Taksonyi Hobbisták”-ból alakult, akik ugyan edzettek a felnőtt csapattal, de már nem volt bajnokság, ahol hétvégenként pályára léphettek volna. Jártak ugyan amatőr teremtornákra, de valami mégis hiányzott… Ezért a Silver megalakításának több irányú célja volt.
Elsődlegesen játéklehetőséget adni azoknak a játékosoknak, akik munkájuk, sérülésük, koruk, egyéb elfoglaltságuk miatt már nem tudták vállalni az NB I-et, de még mindig szeretnek focizni. Játéklehetőséget kaphatnak emellett a műtét után lábadozó, sérülésből felépülő játékosok, valamint az U-17-es csapat feltörekvő fiataljai is, valamint azok az NB I-es kerettagok, akik kevesebb szerepet kapnak a legfelsőbb bajnokságban. Mivel a Silverben nincs korosztályos megkötés, ezért mind „lentről”, mind „fentről” bárki játszhat a csapatban. Örömömre szolgál, hogy már hét elején szokták jelezni a lányok, hogy hétvégén nálunk (is) szeretnének játszani, néha még túljelentkezés is vanJ Jelenleg 18 igazolt tagja van a Silvernek és egyre több lány jelentkezik, hogy nálunk szeretne játszani.
– Az idény előtt mi volt a személyes elvárásaid voltak és mennyiben sikerült ezt megvalósítania a csapatnak?
Az Astra mindegyik csapata, mindig győzelemre játszik, ezért a legfőbb elvárásom az volt, hogy minél több mérkőzést nyerjünk meg. Hogy ez mire lesz elég a bajnokság végén még nem tudom, de a jelenlegi állás szerint dobogóra mindenképp. A Silverben sincs eredménykényszer, kizárólag teljesítménykényszer van. Aki nem teszi oda magát száz százalékig, az szépen leül a padra és elgondolkodik az élet nagy dolgain…
– Hogyan sikerült az Astra Silver alapozása a tavaszi idényre? Maradéktalanul sikerült elvégezni a tervezet munkát?
Igen, elvégeztük a téli alapozást, sokat erősítettünk, futottunk, jó erőben érezzük magunkat. Mindenki igyekezett a tőle telhető legtöbb edzésen részt venni, de van olyan vidéki játékosunk, aki egyéni edzésterv alapján készült, illetve tréningezett a saját futsal csapatában. Fizikálisan és mentálisan is jó állapotban van a társaság, nagyon várjuk a bajnoki rajtot.
– Mekkora volt a játékos mozgás a télen? Voltak távozók, illetve újonnan érkezők?
Távozónk nem volt, ellenben többen érkeztek. Új igazolásként mutathatom be Győző Tillát, aki a szentesi futsal csapat egyik meghatározó játékosa, illetve Papp Dorinát, aki több csapatban megfordult, korábbi U-19-es válogatott kerettag volt, valamint a Vesta futsal csapatának játékosa is. Mellettük van két visszatérőnk, az egyik Fodor Tímea, – szerintem őt nem nagyon kell senkinek sem bemutatni -, illetve Komlós Andrea is folytatja a labdarúgást, mindketten munkahelyi elfoglaltság, illetve családi problémák miatt hagytak ki egy rövidebb időt. Véleményem szerint utóbbi két lány alapembere lesz a Silvernek, mindkettőjüknek nagyon örülök, és annak is, hogy újra együtt játszhatunk.
– Az első fordulóban azzal a tatabányai Amazonokkal játszotok, akik tőletek 3 ponttal lemaradva a második helyen állnak. Ki lehet jelenteni, hogy ez a mérkőzés egyfajta bajnoki döntőnek is tekinthető?
Ha bajnoki döntőnek nem is, mindenképpen nagyon fontos mérkőzés lesz a nyitó fordulóban. Ősszel sikerült az Amazonokat legyőznünk Tatabányán, természetesen most is arra készülünk, hogy megszerezzük a 3 pontot, és így már megnyugtató 6 ponttal vezessünk előttük az első kör után. A tavasz folyamán azonban még lesz egy pár „húzós” meccsünk, mert több jó csapat ellen is küzdenünk kell, itt megemlíteném az ASI, vagy a Monor csapatát, akik várhatóan kemény ellenfelei lesznek a Silvernek.
– A bajnokság végén csak az aranyéremmel lennél-lennétek megelégedve? Mi Dombó János szakmai igazgató elvárása a csapattal és személy szerint veled szemben?
Persze, szeretnénk nyerni – mint ahogy mindenki -, de ha nem fog sikerülni, nem megyünk a Dunának. Janó elsősorban azt várja el tőlem, illetve a rutinosabb játékosoktól, hogy segítsük a fiatalabbakat, fogjuk össze a társaságot, adjuk át nekik az évek alatt pályán szerzett tapasztalatainkat.
– Csapatvezetője, edzője, játékosa, menedzsere, tehát úgy szólván mindenese vagy az Astra Silvernek. Hogyan tudod összeegyeztetni mindezeket? Sosem vagy fáradt? Mennyi idődet veszi el egy héten a szakosztály igazgatása?
A terhek nagy részét szerencsére az Astra vezetője leveszi a vállamról, de azért jut nekem is bőven intézni való. Igyekszem gyorsan és hatékonyan intézkedni, a munkám, a családom és edzések mellett kevés időm marad a Silver ügyintézésére. Most leginkább a mérkőzések időpontjainak egyeztetése zajlik a csapatokkal, akik segítő- és kompromisszum készek, ezért köszönet nekik. A hétvégi csapatösszeállításnál segítségemre van Molnár Judit az U-17, és Dombó János a felnőtt csapat edzője, velük egyeztetem a soron következő bajnoki mérkőzés játékosainak nevét.
– Tóth Ágnes, Bilicsné Kerekes Anikó, Balló Éva, Fodor Tímea, Barna Judit, Borhi Csilla, Bozsó Renáta személyében több olyan játékosa is van az Astra Silvernek, akik rengeteg sikernek voltak részesei az elmúlt évtizedben. Talán nem túlzás kijelenteni több NB I-s csapat is szívesen látna még mindig titeket a keretükben. Az Astra egyedülálló klubmodelljének köszönhetően szerencsére azok a játékosok is megtalálhatják számításukat akár edzőként, akár játékosként, akik korábban sok dicsőséget szereztek női labdarúgásunknak. Éppen ezért adódik a kérdés a mostani U17-es játékosok és a még fiatalabbak miként viszonyulnak hozzátok és ti miként segítitek őket?
Először is köszönjük az elismerő szavakat, valóban sok sikert megértünk, de nekünk már inkább az „örömfoci” jelenti a labdarúgást. Az U-17-es játékosokkal jó a kapcsolatunk, annak ellenére, hogy külön edzünk. Mint már korábban írtam, örömmel jönnek hozzánk játszani, valahol dicsőség is annak, akit a hétvégi mérkőzésre „felrendelnek” a Silverbe. Molnár Judittól jó képzést, fegyelmet tanulnak, beállnak a sorba, tudják, hogyan kell viselkedni. Én magam szeretek velük játszani, mert ügyesek, lelkesek, megfogadják az idősebbek tanácsát, nincs visszabeszélés. Van köztük 5-6 nagyon tehetséges játékos, ők előbb-utóbb a felnőtt keretben fognak játszani, és nagyon szurkolok nekik azért, hogy megnyerjék a korosztályos bajnokságot.
– Véleményed szerint mi a három legfontosabb követelmény ahhoz, hogy az Astrában játszó fiatalok megközelítsék azokat az eredményeket és teljesítményt, amit ti elértetek pályafutásotok során?
Sokszor olvastam a nőilabdarúgás.hu oldalán a kommenteket, amiben azt írták edzői papírral rendelkező hozzászólók, hogy a fiatalokat nem szabad agyonterhelni. Véleményem szerint igenis terhelni kell őket, minél több edzés kell és minél több mérkőzést kellene, hogy játszanak. Azt mindig el szoktam mesélni példának, hogy mikor 15 évesen kajakoztam, az edzőm azt mondta, hogy aki heti 8 edzésre nem tud lejönni, az szépen adja le a szerelését. Ma már látjuk, hogy a kajakosok hol tartanak…, de ez is történelem.
A rengeteg labdás edzés mellett a kondíció, állóképesség növelése nagyon fontos, ezek nélkül 30 perc után meghalnak a pályán. A mi időnkben még nem volt nagy szerepe a fizikai erőnek, ma már minden labdáért keményen meg kell küzdeni. Ha nem lépsz oda határozottan, elnyomnak és viszik a labdát. A másik elengedhetetlen követelmény a szorgalom, mondjuk, ez elég sablonosnak tűnik, de mégsem az. Mit ér egy tehetséges gyerek szorgalom nélkül? Tudjuk, látjuk, hisz van ilyen lány a bajnokságban, aki abból él csak, hogy tehetséges, de az edzéseken meg sem izzad. A harmadik, ami szintén nagyon fontos, az az, hogy fejben és magával az ember békében legyen, ne hozza be a pályára az egyéni problémáit, a 90 perc alatt csak a focira koncentráljon. És mindezeket meg kell fejelni egy jó edzővel, aki pedagógus is egyben, mert ő az egész mozgatórugója.
– A felnőtt csapat tagjaival milyen kapcsolatban vagytok?
Én inkább úgy kérdezném: a felnőtt csapat tagjai milyen kapcsolatban vannak velünk? Mi voltunk itt előbb és szinte mindenki utánunk érkezett. De félretéve a viccet, a kapcsolatunk jónak mondható, együtt edzünk, együtt szenvedünk, edzésen a játékban egymás ellenfelei vagyunk, így mindkét társaság hasznára van az edzés. Ha konfliktusunk van valakivel – ami azért előfordul -, Janó azt szokta mondani, hogy „beszéljétek meg egymással”, ő nem nagyon szokott beleszólni a vitákba. Persze rendet tesz az öltözőben, ha erre szükség van, de általában ezt az idősebb játékosok még előtte megteszik. Utána pedig már nincs nagyon kérdés.
– A kiszivárogtatott hírek szerint az MLSZ a következő BLSZ-es bajnokságot nagypályára fogja kiírni, de emellett még tervezik egy keresztpályás bajnokság beindítását is. Melyikben kívántok majd indulni? Netán mindkettőben?
Igen, hallottunk a kiírásról, már ez ügyben megkeresték a vezetőnket. Elképzeléseink szerint mindkét bajnokságban indulni fogunk, már gondolkozunk a keresztpályás csapat nevén is. Egyre többen vagyunk, mindenkinek játéklehetőséget kell adni, aki hétvégén az idejét a focinak szenteli, az szeretne minél többet játszani és nem a cserepadon ücsörögni. A keresztpályás bajnokság indításával ez megvalósulhat, én magam is jó kezdeményezésnek tartom.
Simonyi András
