Az NB I utolsó fordulójában a Nagypáli csapatát fogadtuk. Hogy egyáltalán sor kerülhetett erre a mérkőzésre az egyértelműen mutatja Vincze Erzsiék a sportág iránti alázatát, hiszen a rengeteg hiányzójuk ellenére nem a könnyebb utat – a meccslemondást – választotta szombat délutáni ellenfelünk ami feltétlenül dicséretes. Kisvári Lilla és „népi zenekara” mindenesetre valóságos fiesztahangulatot varázsolt a lelátóra ezzel tisztelegve csapatunk és klubunk egész éves teljesítménye előtt. Ez a jó kedv szerencsére játékosainkra is átragadt,akik felszabadultan,ötletesen ,szebbnél-szebb gólokat szerezve igazi örömfutballt mutattak be.
Jó volt látni ,hogy az U17-es gárdából nemrég felkerült Tóth Ági, Bozsó Reni és Kancsár Evelin cseppnyi megilletődés nélkül be tudtak illeszkedni a csapatba és hasznos játékukkal sokat tettek azért, hogy 13-1-es sikerrel hagyhattuk el a játékteret. Evi először volt kezdő mindössze 15 évesen! Volt még egy első meccsesünk, aki nem más mint Szabó Nóri, aki talán az első hallássérült játékos aki az NB1-ben pályára léphet. Persze a fölényes siker nemcsak e négy kitűnő játékos hanem a CSAPAT érdeme is.
Azé a CSAPATÉ akik a biztos bronzérem ellenére olyan motiváltan, lelkesen léptek pályára mintha az életük függött volna ettől az összecsapástól.
Oláh Erikát ugyan egy ízben mattolni tudta ellenfelünk egy kapu elötti kavaródásból,de Era egy ziccer hárításával igazolta, hogy nagypályán is ragyogó teljesítményre képes.
Koltai Alexandra és Szegedi Anita sajnos a mérkőzés folyamán megsérült a vendégeknél, nekik mielöbbi felépülést kívánunk.
A 12 gólos siker mindenesetre megalapozta a meccs utáni évzáró jó hangulatát, de ez már egy másik történet…
Simonyi András
