Nem tudom, de valamiért nem akarjuk legyőzni az MTK-t! Megnéztem a meccset és nem láttam nagy különbséget a két csapat között – persze, jóval passzolósabbak a vendégek és tele vannak jó játékosokkal, de most pl kettő nem játszott a legjobbak közül – inkább egy tipikus nulla- nullás meccset nézhetett a nagyérdemű, aki kilátogatott erre a „rangadóra”.
„Kár, hogy a Magyar Bajnokságban kevés tétmeccset kell játszani, így nehéz felvenni a versenyt a külföldi csapatokkal” – nyilatkozták az MTK illetékesei a sajtónak az elmúlt időben és mennyire igazuk van. Sajnos ez további két csapatra is igaz – és lassan majd reméljük egyre többre az lesz – mert igazán nagy erőfeszítést, csak a táblázaton előttünk tanyázók ellen kell kifejtenünk. De most nem tettük meg. A múlt heti Viktória elleni hajtásnak, pörgésnek a nyomait sem lehetett felfedezni, mintha nem is akartunk volna nyerni, de legalábbis nem hittünk benne. Szépen csordogált a mérkőzés és közben lehetett ismerkedni, viccelődni, eszmét cserélni sőt, lepkét kergetni a pálya szélén. Csak a közelgő, a rádió által megjósolt vihar keltett némi izgalmat a nézőkben, mondván elázunk – vagy nem.
A második félidőre aztán a fáradt MTK is úgy jött ki, hogy- hát ha ti nem akarjátok, akkor nekünk kell az a három pont – és jobban megnyomták. Mezőnyfölénybe kerültek és a labdabirtoklásuk elérte a Barcelonában mérni szokott százalékokat. Persze ehhez egy ellenfél is kellett ( azaz nem kellett ) akik, hit nélkül brűgölték a labdát, sőt legtöbbet az ellenfélnek passzoltak. Így volt ez a góloknál is, hisz azt azért valljuk meg, még így is meddő volt a kék-fehér fölény, köszönhetően a stabil hazai védelemnek és a jól visszatérő Kovács Klaudiának, de az utolsó 10 percre elfogytunk fejben. Innentől a „csodacsere” Bobók Csilla és a rózsaszín butaságok vitték a pálmát a mérkőzésen. A bohózatba illő jeleneteket nem írom le, mert így utólag nem vicces – ott annak tűnt – elég ha annyit mondok, HÁRMAT PAKOLTUNK A SAJÁT ZSÁKUNKBA.
Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy rengeteg sérülés és betegség hátráltatja a csapatot az utóbbi hetekben, mint ahogy azzal is, hogy sok a hiányzó – pl : Nagy Anettet csak a pálya szélén csodálhattuk most is – de, egyet biztosan állíthatunk: hit nélkül nem lehet a Menyországba kerülni!
jakabzsolt
