HÁRMAT PAKOLTUNK A SAJÁT ZSÁKUNKBA

 

Nem tudom, de valamiért nem akarjuk legyőzni az MTK-t! Megnéztem a meccset és nem láttam nagy különbséget a két csapat között – persze, jóval passzolósabbak a vendégek és tele vannak jó játékosokkal, de most pl kettő nem játszott a legjobbak közül –  inkább egy tipikus nulla- nullás meccset nézhetett a nagyérdemű, aki kilátogatott erre a „rangadóra”.

 

„Kár, hogy a Magyar Bajnokságban kevés tétmeccset kell játszani, így nehéz felvenni a versenyt a külföldi csapatokkal” – nyilatkozták az MTK illetékesei a sajtónak az elmúlt időben és mennyire igazuk van.  Sajnos ez további két csapatra is igaz – és lassan majd reméljük egyre többre az lesz  – mert igazán nagy erőfeszítést,  csak a táblázaton előttünk tanyázók ellen kell kifejtenünk. De most nem tettük meg. A múlt heti Viktória elleni hajtásnak, pörgésnek a nyomait sem lehetett felfedezni, mintha nem is akartunk volna nyerni, de legalábbis nem hittünk benne.  Szépen csordogált a mérkőzés és közben lehetett ismerkedni, viccelődni, eszmét cserélni sőt, lepkét kergetni a pálya szélén. Csak a közelgő, a rádió által megjósolt vihar keltett némi izgalmat a nézőkben, mondván elázunk – vagy nem.

 

A második félidőre aztán  a fáradt MTK is úgy jött ki, hogy-  hát ha ti nem akarjátok, akkor nekünk kell az a három pont – és jobban megnyomták.  Mezőnyfölénybe kerültek és a labdabirtoklásuk elérte a Barcelonában mérni szokott százalékokat. Persze ehhez egy ellenfél is kellett ( azaz nem kellett ) akik, hit nélkül brűgölték a labdát, sőt legtöbbet az ellenfélnek passzoltak. Így volt ez a góloknál is, hisz azt azért valljuk meg, még így is meddő volt a kék-fehér fölény, köszönhetően a stabil hazai védelemnek és a jól visszatérő Kovács Klaudiának, de az utolsó 10 percre elfogytunk fejben.  Innentől a „csodacsere” Bobók Csilla és a rózsaszín butaságok vitték a pálmát a mérkőzésen.  A bohózatba illő jeleneteket nem írom le, mert így utólag nem vicces – ott annak tűnt –  elég ha annyit mondok, HÁRMAT PAKOLTUNK A SAJÁT ZSÁKUNKBA.

 

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy rengeteg sérülés és betegség hátráltatja a csapatot az utóbbi hetekben, mint ahogy azzal is, hogy sok a hiányzó – pl : Nagy Anettet csak a pálya szélén csodálhattuk most is – de, egyet biztosan állíthatunk: hit nélkül nem lehet a Menyországba kerülni!

a mérkőzés jegyzőkönyve:

Képek a galériában

jakabzsolt

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.