NEKÜNK ZÁPTOJÁST HOZOTT A NYUSZI!

A Halászi Focisuli remekül előkészített pályáján került megrendezésre a Szeged elleni bajnoki, amelyre a megszokottnál sokkal kevesebb néző jelent meg. Talán a húsvéti ünnepek miatt, de az is lehet az Astra drukkerek megéreztek valamit..  Az egész mérkőzés alatt az volt az érzésem mintha játékosaink azon versengenének, hogy melyikük tud kihagyni többször ordító gólhelyzeteket, olyanokat, amelyeket korábban akár edzésen, akár tétmeccsen legalább 90 százalékos hatékonysággal értékesíteni szoktak.  Szomorú de sajnos tény, hogy ebben válogatott játékosaink jártak az élen, akik képesek voltak akár az üres kapu mellé-fölé fejelni, rúgni a labdát 3-4-5 méterről is. Sajnos mindegyikre volt precedens. Mintegy 13-14 ziccer maradt ezáltal kihasználatlanul, míg ellenfelünk három veszélyes próbálkozásából kettő góllal végződött, a harmadik csak azért nem mert Oláh Erika nagy bravúrral hárítani tudott. A legszomorúbb az egészben az, hogy ellenfelünk kapusának igazából védenivalója sem volt, hiszen amikor éppen nem fölé vagy mellé szálltak lövéseink akkor háromszor a kapufa is kisegítette őt.

 

2-1-es vereségünkre lehet ugyan mentségeket találni (tartalékosak voltunk, tétnélküli volt a mérkőzés, futsal bajnokiról esett be több játékosunk is, balszerencse stb..) de ezzel magunkat csapnánk be. Ez a csapat olyan magasra tette önmaga előtt a mércét, hogy nem lehet szó nélkül elmenni e szégyenteljes vereség mellett. Még akkor sem ha nem az a cél, hogy a játékosokat bárki megbántsa hiszen őket nemcsak akkor lehet szeretni amikor nyernek, hanem akkor is amikor ilyen zakóba szaladnak bele. Viszont aki ennek a klubnak a mezét felveszi, igenis kötelessége  maximális koncentrációval, megfelelő mentalitással a maximumot nyújtani, mert ennek a csapatnak eddig ez volt a védjegye és reméljük ez a jövőben sem fog változni. Sajnos nemcsak a válogatottak hanem azok a játékosok is csalódást okoztak teljesítményükkel akik eddig kevesebb játéklehetőséget kaptak Dombó Jánostól. Nem éltek az eséllyel.

Hogy némi pozitívumról is essék szó, igen biztató teljesítménnyel mutatkozott be a felnőtt csapatban a csereként beállt tehetséges Bors Ivett is, de ennél több jót nem igazán lehet elmondani a mieinkről. A Szeged játékosai elismerést érdemelnek mert fegyelmezetten, harcosan, nagy taktikai fegyelemmel játszottak és helyzeteiket remek százalékkal használták ki. Ettől függetlenül ki lehet jelenteni – nem kisebbítve érdemeiket – , hogy ezt a mérkőzést nem ők nyerték meg hanem mi vesztettük el.

 

Simonyi András

 

A mérkőzés jegyzőkönyve

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.