TÖBB JÁTÉK KELLETT VOLNA!

Hatalmas busszal, és  örömmel érkeztünk Tolnára, hisz minden csapat szeret szervezett körülmények között, és sok néző előtt játszani.  Voltak azonban a hét közbeni mérkőzésnek  negatívumai is. Egyrészt, szinte védők nélkül érkeztünk, hisz Benkő Móninak, Molnár Juditnak és Pincze Gabinak is munkahelyi elfoglaltságai voltak, másrészt ólomlábakon jártunk, mivel a héten már elkezdődött a nagypályás alapozás.

 

 

Sejtettük, hogy nem lesz könnyű de, hogy  a hazaiak ennyire megnehezítik a mérkőzés megnyerését azt álmunkban sem gondoltuk.  Az elején megfelelő határozottsággal kezdtünk, aminek gyorsan meg lett az eredménye és Szabó Bogi góljával vezetést szereztünk.  Már ekkor is látszott, hogy futómennyiségben nem  nagyon tudunk ellenfelünk fölé nőni, viszont megszereztük a második gólunkat, így kissé megnyugodhattunk volna, de helyette felvettük  a lelkes hazaiak pörgő játékritmusát, amit egyre kevésbé bírtunk fizikailag. Ennek meg is lett az eredménye és szépítettek a sárgák.  Innentől Molnár Eszter  „lehúzta a rolót” és  lehetetlen volt neki gólt lőni, pedig erőlködtünk rajta szorgosan, és tegyük hozzá – görcsösen.  A második félidő elején sem változott sokat a játék képe, hacsak abban nem, hogy egy „futsallegendát” láthattak csapatunkban játszani a lelkes és hangos hazai nézők, mivel immár másodszor is pályára lépett rózsaszínben a (futsalban ) frissen igazolt Nagy Anett,  akinek segítségével csak sikerült feltörnünk a „tolnai reteszt”  és  növelni tudtuk góljaink számát a harmincadik perc környékén.  ( gólpassz  – Nagy Anett, gól – Szekér Anita ) A végére már a meccset feladni kényszerülő és játékában  egyre többet hibázó MÖZS– re tudtuk kényszeríteni akaratunkat és Szabó Bogi belőtte a harmadik gólját ( gratulálunk ) így a vége 1-4 lett, de maradjunk annyiban,  ez az eredmény nem tükrözi  teljesen a mérkőzés  képét.

 

 

Védők nélkül és fáradtan nagyon nehéz egy ilyen harcias és lelkes, ráadásul saját közönsége előtt játszó csapatot legyőzni, pláne ilyen kapusteljesítmény mellett! De abban mindenképpen megegyezhetünk, hogy kívülről úgy tűnt, a játék lassításával és a küzdelem helyett TÖBB JÁTÉKKAL , passzal és labdabirtoklással, eredményesebbek lehettünk volna. Persze így is kalaplengetés jár a csapatnak és minden játékosnak, mert a legkönnyebb a nézőtérről, sütit majszolva – kólát szürcsölve okosakat írni. De MINDIG NYERNI – valljuk be – SOKKAL NEHEZEBB!

 

jakabzsolt

 

A MÉRKŐZÉS JEGYZŐKÖNYVE

Vélemény, hozzászólás?