Hirtelen ősz lett Szombathelyen, kevesebb mint 20C-fokban, több mint 200 néző előtt ( és 4órás utazás után ) hibernálódtunk ( ilyenkor a test sejtjeinek tevékenysége szinte mozdulatlanná lassul, drámaian lecsökkentve az élőlények oxigén szükségletét ) az első 15 percre. Így szinte kizárólag hazai támadásokat láthatott a publikum és nem mellékesen Fogl Kati sajnálatos sérülését ( nem bántották, egy régebbi porckorong-dolog újult ki nála ). A szerencsénknek, Kovács Klaunak és a mindig jókor érkező Pincze Gabinak köszönhetően azonban nem sikerült gólt lőnie a Viktóriának. Aztán sikerült belemelegednünk a játékba és Pincze már elöl szorgoskodott egy szögletnél és középre fejelt labdáját Csorbai helyezte a kapuba a 24. percben. 0-1! Azt hiszem nem túlzás, ha azt „mondom”, hogy innentől azt történt a pályán amit akartunk.
A második félidőben sem lehetett azt érezni, hogy a kékek feltámadnának, így Dikanova maga is rúgott egyet megirigyelve a másik újoncot és 0-2-re módosította az állást. A mérkőzés a középpályán dőlt el, hisz az Astra-Persecutor rendre megnyerte az ott kialakuló párharcokat, így csírájában fojtotta el a hazai támadásokat. Marsai átlövései keltettek csupán izgalmakat néha, de a „vendégportás” a helyén volt. Azt hiszem minden Astrás játékos jól teljesített, de Sümegi Éva teljesítménye előtt külön is le a kalappal, igazi példakép! A vártnál könnyebben győzött a rózsaszín csapat, begyűjtve immár harmadszor is a három pontot és nem mellékesen ebből kettő komoly skalpnak számít a Jet-Sol liga idei pontvadászatában. Mindenesetre nagy reményekkel tölt el bennünket ez a kezdés, és úgy tűnik, az új játékosokat is sikerül beépíteni a csapatba.
Mitterstiller Csaba ( Viktória ):
A végeredmény csalódás számomra, a vendég csapat motiváltabb volt. Komoly szemléletváltásra van szükség.
Dombó János ( Astra ):
Egy nagyon jó csapatot sikerült legyőznünk idegenben. Az első negyed óra a hazaiaké volt, de onnantól a mi akaratunk érvényesült.
