Ahogy jósolták az időjósok, esős és szeles idő várta a mérkőző feleket és az erőviszonyokat ismerő szakértők által gondolt hazai győzelem is bekövetkezett, azaz minden úgy alakult, ahogy azt várni lehetett. Amit viszont csak remélni lehetett, hogy Sümegi Éva, úgy tér vissza a sérülése miatt kihagyott meccsek után, hogy át tudja menteni a formáját a hátralévő összecsapásokra. Azt hiszem sommás választ adott az erre kiváncsiak részére és ott folytatta, ahol abbahagyta. Minden edző szeretne egy ilyen Jolly-joker típusú játékost, aki bárhol, bármikor bevethető és emellett eredményes is. „Góllövés a tudománya, az Astrát meg mostantól a döntő várja!” – énekelhetné a rózsaszín tábor, de egyenlőre még nem esett le a B-középnek, hogy itt minden lehetséges!
A mérkőzésen hamar vezetést szereztünk természetesen „Süme” révén, de a mezőnyfölény ellenére, nem tudtunk további gólokat szerezni. Több helyzetet is kidolgoztunk, de nem sikerült egyiket sem gólra váltani. A félidő vége felé, ahogy ilyenkor lenni szokott, aztán jött a feketeleves és egyenlített a Viktória a semmiből. A szünetben Dombó János kicsit átszabta a csapatot, személy és pozíció cserékkel operált ami be is jött, hisz bő 15 percnyi játék után már 3-1 volt ide. A vége felé aztán kaptunk és adtunk is, így a gólok száma nőtt ugyan, de a vendég csapat nem tudott közelebb kerülni hozzánk, sőt egy véleményes „lesgólt” is elértünk, de ez már nem osztott és nem szorzott a három pont szempontjából. Telek-Sümegi mesterhármassal tért vissza, Halászi pedig a régi időket megidézve szabadrúgás góllal járult hozzá a sikerhez. Megérdemelt győzelmet aratva kerültünk a rájátszás döntőjébe, ahol vélhetően még rengeteg izgalmat tartogat számunkra a közeljövő, de a jósoknak össze kell kapniuk magukat, ha megpróbálják előrevetíteni, hogy ki lesz az idei bajnok.
A mérkőzés jegyzőkönyve. Kattints!
