A 13 órakor kezdődő mérkőzés érdekessége az lehetett, hogy alig egy hónapja bajnoki mérkőzésen már találkoztunk a kispesti csapattal a Bozsik stadionban és ott magabiztos győzelmet arattunk. A mostani vendégeket fűthette a bizonyítási vágy, igaz nálunk több egykori Honvéd játékos lépett pályára. Közülük az egyik exkispesti, Horváth Hanna a 21. percben ugrasztotta talpra a nézőket, miután megszerezte a vezetést csapatunknak. Nagy titkot nem árulunk azzal, hogy a játékostársak gyakran cukkolják Godvár Katit, hogy ha nem megy akcióból, majd betekersz egy szögletet… ezzel szombaton sem volt gond, mert Kati ismét pontosan adott be jobbról a 30. percben a sarokból és a labda a hosszú felsőből lekapta az őszi napon sütkérező keresztest 2-0-ra módosítva a mérkőzés állását, amely már nem is változott az első félidőben.
Ha már többször ejtettem szót az érdekességekről elmondhatom, hogy a második félidőben is történtek ilyenek… A 11 percben Csicsu, azaz Krascsenics Csilla megszerezte első találatát csapatunk ezúttal kék mezében, még biztosabbá téve vezetésünket. A negyedik, egyben utolsó gólunk a maga nevében kuriózumnak tekinthető. Mondom ezt annak ellenére, hogy a bajnoki mérkőzéseken több gólt szereztek játékosaink fejjel, igaz ezekben az esetekben Godvár Kati általában az előkészítő szerepében jeleskedik, míg ezúttal Horváth Hanna hajszálpontos beadását bólintotta a bal felsőbe, beállítva a 4-0-ás végeredményt.
A mérkőzés 71. percében újoncot avatott csapatunk Nagy Noémi személyében, aki a tavalyi szezonban még Korcsogh Orsi csapatában riogatta az ellenfelek védelmét.
Pályafutásához sok sikert kívánunk Noresznek!
A csepeli matiné délután háromig tartott, és csupa mosolygós hazai szurkolót kísérhetett haza sporttelepünkről a tíz ágra sütő csepeli napfény.
