Ilyen játékkal ki lehet kapni! (hogy egyből a dolgok közepébe vágjak) Szokták mondani a futballszeretők, ha olyan meccset látnak, ahol hazai szinten óriási az iram, ahol a kedvenc csapatuk folyamatosan támad és kapujához szegezi ellenfelét, ahol a játékosok óriási szívvel harcolnak minden labdáért … és ennek ellenére, két nagy egyéni hibából az ellenfél vezet kettő nullra….
Ugorjunk most vissza az időben, amikor is többórás utazás után megérkeztünk Szombathelyre, ahol mindig kemény mérkőzéseket szoktunk játszani. Most is ez járt a fejekben, hogy vajon mi kell ahhoz, hogy egy ilyen gárdát mint a Viktória, ilyen körülmények között ( idegenben, Nagy Anett, Ropi, Vidács, a sérült U17-esek – és a Kupadöntő óta külföldre szerződött Halászi Kinga / itt jegyeznénk meg: Sok sikert Svájcban Kinga!!!/ – nélkül egyetlen cserével ( Merész Mercédesz ) le tudjunk győzni. A mérkőzés, aztán megadta a választ ami nem más: CSAPATKÉNT KELL KÜZDENI!
Az első perctől kezdve rá tudtuk kényszeríteni akaratunkat a hazaiakra, ami nem volt más, mint hogy megakadályozzuk a góllövőlista 2. helyén álló Megyerit újabb találatok szerzésében ( külön köszönet Jakab Katának ) ez mellett kivegyük Jakab Rékát a szervezésből ( hódolatunk Benkő Mónikának ) és Juniort- alias Sipos Lillát szintén góltalanságra kárhoztassuk ( ez speciel nem jött össze!), majd pedig a megszerzett labdát nem elszórva, a széleken vezetett támadásokkal ( néha középen erőltettük a megbeszéltekkel ellentétben ) építsük fel a játékunkat. Így is tettünk és hazai pályán kényszerítettük védekezésre a Viktóriát. A szombathelyiek előre vágott labdákkal kísérleteztek ( nevezzük ezt kontra játéknak, ami nem volt tudatos, hisz szerintünk nem erre készültek ) és két „ilyenből” szerezték meg a vezetést. Biztos láttak már olyan meccset a tv-ben, amikor az egyik csapat szorongat, helyzeteket dolgoz ki, kapufát lő ( a labda a gólvonalra (?) pattant a felső lécről, van aki bent látta van aki nem ) csatárát a tizenhatoson belül visszarántják, majd később egy másik játékosát meg majdnem fejbe talpalják, szintén a büntető területen belül.. és közben meg a másik csapat kétszer átjön a térfélen és rúg belőle két gólt. Na, ez ilyen volt.
Pillanatig sem volt megállás és szerencsére nem hittük el, hogy ennyire elpártolna tőlünk a szerencse és ennek meg is lett a gyümölcse. Egy Szabó Bogi lövés valakin megpattanva vágódott a kapuba, majd a végén a hosszabbítás utolsó pillanataiban Godvár Kati szabadrúgását fejelte be tanári módon Fogl „Matu” Katalin. A történethez hozzátartozik, hogy mielőtt ez az írás megszületett, elolvastuk az MLSZ.hu beszámolóját a lezajlott mérkőzésekről, de sajnos a mi meccsünk kimaradt az írásból, azaz volt beszámoló a Viktória – Astra mecsről, de azt valaki olyan írta, aki a mérkőzést nem látta, csak a jegyzőkönyv alapján vonta le (TÉVES ) következtetéseit. Ellenben, mi átéltük, hogy a találkozót megtekintő hazai szurkolók, szimpatikusan bíztatták lányainkat a pálya mellől a „ ma ti fociztok, mi nem” vagy éppen a „ ki tudtok egyenlíteni, ne adjátok fel” szakértő bekiabálásokkal és erre a pecsét az volt, hogy az Astra történetében először játszott idegenben a 65. perctől három ( 3-4-3 ), majd a 78. perctől pedig a hazai fociban teljesen szokatlan két védős szisztémával,( 2-4-4 ) miközben a Viktória mindhárom csatárát lecserélve időt húzott és 10 emberrel védekezett. Gratulálunk a csapat valamennyi tagjának, az eddig nem említetteknek- Szekér Anitának ( aki a régi önmagát idézte ) Pincze Gabinak, Megyes Áginak, Oláh Erikának ( aki pár hónap alatt az NB1 egyik meghatározó kapusává nőtte ki magát beugróként – külön megemlítenénk, hogy a közben hazatért Kovács Klaudia ott szorított a csapatért a padon)Kakuszi Adriennek és Molnár Jucusnak ! Egyszóval a CSAPATNAK!
GYŐZELEMMEL FELÉRŐ DÖNTETLEN! – adhattuk volna ezt is írásunk címének, de sajnos ( vagy szerencsére ) mi láttuk a meccset, így maradtunk inkább a következőnél: KÉT PONTOT HAGYTUNK SZOMBATHEYEN!
jakabzsolt
