AKÁRHOGY IS FÁJ, MOST A MISKOLC VOLT A SZTÁR (videóval)


 

Miskolc SPORT VÁROS! Így, csupa nagybetűvel! Már az érkezéskor is egy furcsa, bizsergető érzés fogott el, ahogy a gyülekező szurkolók csoportokba verődve beszélgettek a csarnok körül. Igaz, volt egy jégkorong meccs is a szomszédban, de így is sokan voltak kíváncsiak a derbire.  A csarnok még félhomályban volt… de már mutatta így is az erejét, áradt belőle a feeling.

 

Természetesen nem csalódtam a folytatásban sem.  A fények kigyúltak és a pályát gyerekek vették birtokukba, akarom mondani igazi kis sportpalánták, mert annyi ügyes kislányt régen láttam már egyszerre egy helyen.  Minden mozdulatukon látszott, hogy ők bizony komolyan gondolják a futballt, és ez mellett  az is lejött, hogy szakemberek  foglalkoznak velük.  Azt szeretném, ha idén NEM a Miskolc lenne a bajnok, de hogy  pár éven belül ismét bajnok csapat fog itt épülni, arra most tennék egy nagyobb összeget.

 

A mérkőzés kezdetére, igazi  meccshangulat uralkodott a teremben és meglepetésemre tovább tudták fokozni a fényerőt ( ritka!!) így, nemzetközi televíziós közvetítéshez is méltó körülmények között játszhattak a csapatok.  Rögtön az első percekben kiderült, hogy nem vagyunk frissek és a házigazdák láthatóan dinamikusabban mozogtak. Egyenlőre ez eredményességben nem mutatkozott meg, de mérhető volt a különbség. Míg mi fáradtan és minden elképzelés nélkül játszottunk, addig a Miskolc kitűnően és keményen, és nem mellékesen nagyon céltudatosan futsalozott.  Nem számoltam össze a helyzeteket , de mindenképpen a nagyobbakat, a fehér mezben játszó csapatnál könyvelhettük el. Sárréti Géza nagyon jó munkát végzett a mérkőzésre való felkészülés folyamán,  és  ki kell, hogy mondjam, ennyire összeszedett ellenféllel nem találkoztunk mostanában. Dombó Jánosnak voltak ugyan megoldást jelentő ötletei, de ebben az állapotában a csapat, sajnos nem tudta ezeket a pályán megvalósítani.  A félidei 0-0 ellenére, szerintem senki nem unatkozott,  és a játék képe alapján a döntetlen igazságosnak volt mondható.

 

Sajnos a második félidőben a DVTK rá tudott tenni egy lapáttal és két helyzetét is értékesíteni tudta, míg mi ugyan tudtuk fokozni a tempót, de ezen a meccsen semmi nem a kapu felé pattant. Természetesen ebben nagy szerepe volt,  Nagy Tündének, aki  szó szerint „lehúzta a rolót”. A hazaiak sokkal motiváltabban, frissebben játszottak, így esélyünk sem volt az egyenlítésre. Ahogy mondani szokták, „csatát vesztettünk, de háborút nem”,  és szerencsére pár hét múlva a kupában újra találkozik a két csapat és már ott szeretnénk, hazai környezetben visszavágni. Továbbra sem tettünk le arról, hogy a dobogóra felverekedjük magunkat és már első NB1-es évünkben kimagasló eredményt érjünk el a futsal élvonalban.  Gratulálunk a miskolci vezetőknek, a lányoknak és a közönségüknek a megérdemelt győzelemhez! Itt jegyezném meg, hogy a bírók is nagyon korrektek voltak! Le a kalappal a rendezés, a helyszín, a körítés előtt és azt látom, nagyon fel kell annak a csapatnak kötnie az alsóneműt, aki győzelemmel szeretne Miskolcról távozni!

 

 A mérkőzés jegyzőkönyve

 

 

 

jakabzsolt

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.