Immár harmadszor kerülünk be a Futsal Magyar Kupa döntőjébe. Ha hozzátesszük, hogy futsal csapatunk három éve alakult, akkor azt hiszem, nem lehet azt ránk sütni, hogy rosszul gazdálkodtunk volna erőinkkel az utóbbi időkben. Azt gondolom, hogy a klub rövid története során, a futsal csapat abszolút „kirakatcsapat” lett. Jelvényként tűzhetjük ki büszkén a gallérunkra és joggal lehetünk büszkék a teljesítményünkre. Persze, ehhez nagyon sok minden kell még, például biztos anyagi háttér, ami szerencsére rendelkezésre áll Kiskunfélegyházán. A lányoknak ( és a stábnak ) „CSAK” hozniuk kell, a győzelmeket, semmi más dolguk nincs. Könnyű dolog ez? NEM! NAGYON NEM! Lassan természetessé kezd válni, hogy az Astra megnyeri a mérkőzéseit. Pedig óriási munkát, koncentrációt, fegyelmet követel meg az, hogy ilyen eredmény listát tudjon produkálni a CSAPAT.
A mérkőzésen, az első pillanattól ( ami sokkal később következett be, mint amire a kiírás alapján számítottunk ) az Astra akarata érvényesült. A vendégek nem tudták felvenni a ritmust és már az első 15 perc után eldőlt a találkozó. A nézőtéren még csak-csak volt utána is bizalom a piros-fehérek iránt, de a játékosokra ez már nem terjedt át. A védelmüket nem tudták stabilizálni, miközben a támadásaikból előbb a szerencse, majd az idő múlásával az átütő erő is hiányozni kezdett. Ezzel szemben nálunk Szabó Bogi mellett Dombai-Nagy Anett is jó napot fogott ki, míg a védelmünk hozta a megszokott színvonalát, igaz kicsit többet szabálytalankodtunk az átlagosnál. Az első félidei 4-0 hűen tükrözte a két csapat közötti különbséget.
A második félidőben, kicsit lazábbra próbáltuk venni a stílust, de ez nem volt jó ötlet, hisz a „Keszi” jó csapathoz méltóan, minden hibát keményen büntetett. Így, ezt megérezve ismét felpörgettük a sebességet és imponáló magabiztossággal hoztuk le a hátralévő időt. Dombó Jánosnak arra is maradt lehetősége, hogy az „új” játékosok beépítését is elkezdhesse, ők is próbálgatták „szárnyaikat” a jóval nagyobb iramú NB1-ben és reméljük, hamar felveszik majd a ritmust, mivel a hátralévő időben, mindenkire óriási szükség lesz ahhoz, hogy eredményesen tudjunk teljesíteni és esetleg jöhessen a következő hármas…. a csapat életében.
