Nem hiszem, hogy elfogultsággal lehet vádolni, ha ezt írom, kiegyenlített erők összecsapását hozta a mérkőzés. Sőt, az elején mintha megleptük volna az MTK-t azzal, hogy nem kizárólag védekezésre rendezkedtünk be a legjobb játékosállományú csapat ellen. Volt is pár helyzetecskénk, de mintha mi magunk is meglepődtünk volna, így a két meglepődés kioltotta egymást, tehát … A meccs amúgy kemény volt és hajtós, rengeteg szikrázó összecsapást láthattunk, de azért a sportszerűség határait nem nagyon lépték át a játékosok. Egy sajnálatos sérülés ( Csorbai Nikolett ) miatt állt hosszabban a játék és ez bennünket zavart meg, mert attól a pillanattól mintha egy másik Astra lett volna a pályán, igaz csak 15 percig, de ez elég volt a „rutinkommandónak” , hogy rést találjon a pajzson. Az első félidő végére, már talán helyrebillentünk, de sajnos az egyenlítéstől messze álltunk.
A másodikban viszont 10 perc alatt megfordíthattuk volna a mérkőzést, de sajnos ma a szerencsével is hadilábon álltunk. Nem volt malacunk, azaz úgyis mondhatnánk, hogy az MTK-nak malaca volt. Nem számoltam össze, de szerintem kb hasonló mennyiségű helyzetet dolgozott ki a két csapat, sőt ebben a játékrészben a kék-fehérek néha, meglehetősen „flegmatikusan” játszottak és nem hozták a régebben látott sziporkázó, sokpasszos játékukat. Mindenesetre az előnyüket így is meg tudták őrizni, pedig ha pontozásos lenne a sportág, akkor egy döntetlent a mai napon megérdemeltünk volna. De, most máshogy osztották a lapokat…ezt dobta a gép… reméljük, majd visszakapjuk a sorstól még ezeket a lehetőségeket. Szégyenkezni valónk nincs, amit egy kis szösszenettel szeretnék érzékeltetni. Amíg nálunk az 1999-es születésű u17-es Németh Andrea szállt be csereként a játékba, addig ellenfelünk két válogatottal erősített, Fogl Katalin és Diószegi Fanni révén. Hát ilyen dolgok ezek.
Hajrá Astra!
A mérkőzés jegyzőkönyve. Kattints!
