Hatalmas érdeklődés és várakozás előzte meg a mindig rangadónak számító Fradi-Astrát. A szezont nagyon jól kezdtük, így bizakodva, de korántsem elbizakodva léptünk pályára a „női foci szentélyében”. Helyesbítek. Nem, hogy elbizakodva, de inkább elbizonytalanodva. A nézőszám, a körülmények és az egész, olyan igazi focis volt, ilyenkor kell vagánynak lenni ( itt a vágányok mellett ) de ez most sajnos nem sikerült. Amazonok helyett, megszeppent tinikként futkároztunk a zöld gyepen és a kapott gólok sem „paprikáztak” fel minket. Szinte barátságosan nyújtottuk a kezünket, hogy: „szia..adj egy ötöst..” Szóval…CUKIK VOLTUNK! Az új összetételű csapatunk ugyan rengeteg tehetséges játékosból áll, de küzdeni csapatként…ezt még tanulni kell. Nem hittük el, hogy lehet keresnivalónk, így nem is találtunk semmit. Most, legyőztek minket. De. Hosszú a bajnokság, le kell vonni a tanulságokat és felkötni a gatyát, mert a kisebb momentumokból látszott, hogy van itt keresnivalónk, csak kell hozzá hit és akarat! Hajrá Astra!
