Kánikula ide vagy oda, erre a rangadóra sokan kíváncsiak voltak Csepelen. Egyrészt esetleges vereségével a Viktória veszített volna az előnyéből, aminek az MTK igen csak örült volna, másrészt ez a meccs a közelgő kupadöntő főpróbája volt, így képet kaphattunk arról, mire számíthatunk majd.
Lássuk akkor. Az első 10 perc hasonlóan múltkori meccshez az Astráé volt. Nagy mezőfölényünk azonban nem érvényesült, mert a kapu előtt az utolsó passzok rendre nem sikerültek. A legnagyobb lehetőségünk egy 25 méteres Jakab Kata lövés ( inkább csavarás ) volt amit a vendég kapus Papp Eszti parádésan tolt kapufára és egy szögletünknél Vidács Kriszti robbant be nagyszerűen, de a labda fölé szállt. A meleg miatti kánikula szünet után azonban a Viktória kezdte irányítani a mérkőzést. Ebben a szakaszban sok labdát adtunk el a középpályán és az egyik ilyennel Nagy Dóri kilépett és az elvetődő kapus mellett kilőtte a hosszút, így a szünetben 1-0 oda.
Szünet után ismét magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést és a mezőnyben jobban játszottunk, de a szerencse ( mostanában sokadszor ) elpártolt tőlünk és egy szögletből kaptunk egy „malac” gólt amikor is Rácz Zsófi élesen belőtt labdáját a rövid saroknál a későn eszmélő védők között Kovács Klaudia a léc alá segítette.
Hogy a csapat kijött a hetek óta tartó gödörből, azt mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy ezek után sem adtuk fel és egy „nagylelkű” 11-es után Halászi Kinga szépíteni tudott. Ezek után nem túlzás azt mondani, hogy a kapujukhoz szegeztük a Viktóriát és több helyzetet is kidolgoztunk , voltak szép kapura lövéseink is, de azok ha kevéssel is, de elkerülték a szombathelyi kaput.
A végére maradt az 1-2 de ezt a vereséget, bár ugyan úgy fáj mint a többi, a vállalhatóak közé kell, hogy soroljuk és mindenkinek jár a dicséret és a kalapemelés! Mi, akik kívülről szemléltük ezt az összecsapást állítjuk, hogy nem lehetetlen vállalkozás legyőzni ( a kupa döntőn ) a Viktóriát!
jakabzsolt
