Nagy reményekkel indultunk Szombathelyre, az elhalasztott kupamérkőzésünk pótlására. Egyrészt reménykedtünk abban, hogy most sikerül lejátszani, mert szintén hóesés, szél, és katasztrófavédelmi riadó volt érvényben Vas megyében és az előjelek nem voltak éppen biztatóak. Másrészt, a Magyar Kupa védőiként, szerettünk volna sikeresen szerepelni a Viktória otthonában.
Az „otthonában” konkrétan nem jött össze, mert nem sikerült a Király létesítményben játszanunk, viszont ott kaptunk öltözőt! Hogy átlátható legyen a „képzavar” gyorsan el is meséljük a történetet, ami az autópálya bevezető szakaszán kezdődött. Ott kaptuk ugyanis az első telefont, hogy a pálya ismét alkalmatlan, nem ott lesz a mérkőzés, hanem máshol. Később kiderült Bükön lesz, de nem a kiírt időpontban, hanem később. Már éppen megnyugodtunk és félre álltunk egy pihenőre, amikor jött az újabb telefon… nem Bükön és nem később, hanem Illés Akadémia és előbb!! ( még szerencse, hogy mindig ráhagyással indulunk ) Gyorsan, folytattuk utunkat amikor a végső információ is megérkezett: Öltöző viszont az eredeti kiírásban szereplő pályán van ( a két pálya meg egymástól negyed óra autóval ) … Így történt, hogy mindösszesen 16 percünk maradt a taktikai értekezletre, gyúrásra, öltözésre és gyorsan át mezben a meccs helyszínére. Természetesen nem a hazaiakat hibáztatjuk azért, mert Szombathelyen ennyire nehéz pályát találni, de mindenképpen méltatlan dolog ez egy kupamérkőzéshez.
Meglepő-e ezek után, hogy az első félidőben még az „öltözőben maradtunk” és nem muzsikáltunk valami fényesen. A Viktória támadott és ránk erőltette az akaratát, mégpedig azt, hogy minél nagyobb előnyt szerezzen a jövő heti visszavágóra. Mi egy kicsit fáradt csapat benyomását keltettük és sok pontatlanság jellemezte a játékunkat. A hazai csapat aztán vezetést szerzett és ez felébresztett minket a „téli álmunkból” és próbáltuk kiegyenlítetté tenni a mérkőzést. Amit egy Megyes Ági lövéssel realizálhattunk volna, de sajnos a kapufán csattant a löket.
A szünet után szerencsére, már egy másik Astra volt a pályán, feljavultak a teljesítmények és Szabó Bogi vezérletével ( előbb egy szöglet után, majd később 11-esből talált be ) sikerült megfordítani az eredményt. A mindvégig lüktető iramú és izgalmas mérkőzést, az utolsó negyed órában már néha szikrázóan kemény jelenetek is tarkították, de a legérdekesebb, vagy írhatnánk – legsportszerűtlenebb – jelenet olyan volt, amit eddig még csak tv-ben vagy videó megosztó portálokon láthattunk. Történt, hogy egy Megyes – Ferencsik párharc után, a hazai csapat játékosa a földön maradt, így a játékvezető ( aki nem látta szabálytalannak az esetet ) megállította a játékot, hogy a sérült játékost ápolni lehessen. Miután ez megtörtént, a csapatok annak rendje és módja szerint felálltak a folytatásra, és a bíró kézből odaejtette a labdát a szombathelyi játékos elé, hogy a sportszerűségnek megfelelően rúgja vissza a labdát az ellenfélnek ( azaz nekünk, mert a megszakításkor mi birtokoltuk ) , de ehelyett a játékos kiugratta saját csapattársát egy indítással aki az elképedt, ácsorgó védőink között kapura vitte a labdát és lőtt….. szerencsére az ezen a meccsen is jó formában védő Kovács Klaudia hárítani tudott.
A meccs után gyorsan visszautazás az öltözőbe és indulás haza, egy nehéz nap után. Sikerrel vettük az első akadályt, és ha jövő szerdán , a visszavágón tudunk legalább olyan teljesítményt nyújtani, mint a második félidőben, akkor bízhatunk abban, hogy két egymást követő évben is sikerül bekerülnünk a Kupadöntőbe. Nagy siker lenne! Hajrá Astra!
A mérkőzés jegyzőkönyve.Kattints!
