Éppen készültem, hogy papírra vessem gondolataimat, a mai rangadóról, amikor az interneten találtam egy írást, úgy is mondhatnám, hogy „elkaptunk egy levelet” .. méghozzá egy olyan ember „tollából, aki mostanában többször is negatívan írt a női labdarúgásról. A mai Astra- Viktória mérkőzés azonban, mint az kiderül, igencsak nagy hatással volt rá…. ( a szerk. )
A MAGYAR NŐI LABDARÚGÁS NYERTE AZ ASTRA-VIKTÓRIÁT
A Viktória 2-1-re legyőzte ugyan az Astra-Bíró-Kert FC-t, ám a rendhagyó cím aligha szorul magyarázatra annak, aki személyesen is kilátogatott a mai rangadóra. Az óriási hőség ellenére Magyar pályákon (sajnos) ritkán látható magas színvonalú, pörgős meccset játszott egymással a két csapat. Az ilyen találkozók kellenek ahhoz, hogy női labdarúgásunk felzárkózzon az erősebb bajnokságokhoz. Mind a két együttes kihozta egymásból a maximumot, ennek is volt köszönhető a közönségszórakoztató játék. Minden megvolt benne, amiért a labdarúgás a világ legnépszerűbb játéka lett.
A korán bekapott gól után az Astra nem torpant meg, hanem olyan 20-25 perces periódust produkált, amelyre nehéz jelzőt találni. Godvár Katalin kapufája mellett két esetben is közel járt a gólszerzéshez, és a hozzá hasonlóan igen agilis Fogl Katalin is többször egyenlíthetett volna, ám a szombathelyi kapus eszén nem tudott túljárni. Óriási mezőnyfölénybe kerültek a hazaiak, ám a legfontosabb, az egyenlítés nem jött össze. Sőt Kovács Klaudia bravúrja kellett ahhoz, hogy ne kerüljön két gólos hátrányba a rózsaszín gárda. Ha pontozásos sportág lenne a labdarúgás, akkor talán még Erdei Zsolt legutóbbi mérkőzésén pontozók is, az Astrát hozták volna ki győztesnek.
A második játékrészben sem változott meg a játék képe, az Astra irányította a játékot, és Szabó Boglárka a 48. percben szabadrúgásból kiegyenlített. Az egyenlítő találat után, akár a vezetést is megszerezhették volna, de a Viktóriának sikerült átvészelni a kritikus pillanatokat és volt egy Nagy Dóriuk, aki kíméletlenül kihasználta védelmi megingásokat és ismét a szombathelyieknél volt az előny. A hazaiak mentek előre becsülettel, mindent megtettek azért, hogy legalább az egyik pontot otthon tartsák, de ez ma nem jött össze. Azt nem lehet mondani, hogy érdemtelen lett volna a vendégsiker, de a játék képe alapján a döntetlen sokkal inkább igazságosabb lett volna.
A sok jó teljesítmény közül Dombó János csapatából nemzetközi szinten is kiemelkedő mezőnymunkájával kiemelhető Benkő Mónika és Pincze Gabriella, akik igazi vezérei voltak ma is a csapatnak. Ugyanezt a Viktóriából leginkább Nagy Dóra mondhatja el magáról, akinek semlegesítése ma nem igazán sikerült, de ez nem az Astra védelem kritikája, hanem Dóri dicsérete. Sipos Lilla két gólpassza mellett, irgalmatlanul sokat futott, és oroszlánrésze volt Juniornak csapata győzelmében. A vereség ellenére megmaradt az esély a csepeliek előtt a második hely megszerzésére, így semmi ok sincs a kesergésre, a hétvégi Szeged elleni meccsen ilyen játékkal mindenképpen vigasztalódhat a lefújás után kissé csalódottnak tűnő társaság.
Simonyi András
És még valami…nem csak a pályára lépők, hanem az Astra által a mérkőzésre delegált -többek szerint felettébb jóképű- labdaszedő srác is megérdemli a dicséretet, aki az oldalvonalon túlra kerülő játékszert pillanatok alatt begyűjtötte, és pontosan visszadobta azt a bedobást végző csapat játékosainak. Nem túlzás, legalább öt percig állt volna a játék, ha az Astra labdaszedő tanfolyamán sikeresen levizsgázott fiatalember nem végzi hibátlanul feladatát. Én úgy gondolom, hogy még a helyszínen lévő Vágó Attila is felfigyelt rá… (jakabzsolt)
A mérkőzés jegyzőkönyve.Kattints!
