Az egész úgy kezdődött, hogy kiküldtük a pályára a mezeket az aktuális ellenfelünk, a Hegyvidék ellen. A mezek, pedig elkezdtek szaladgálni és szervezetlenül , gondolatok nélkül játszani. Aztán a vendégek 10-perc alatt kettővel kínáltak meg bennünket, amikor is felébredtünk, és rájöttünk arra, hogy ez bizony nem álom, hanem valóság.
A valósághoz azért az is hozzátartozik, hogy Fogl, Jakab, Pincze, Kakuszi, Nagy Anett hiányában, konkrétan egy cserével tudtunk kiállni erre a mérkőzésre. Ráadásul, ahogy már említettük, az itt lévők is hiányoztak az első 25 percben. Aztán előbb megjött az akarat, nem sokkal később az első szépítő gól. Majd mit szépítsünk, megúsztunk egy 11-est, és még a félidő vége előtt, sikerült egyenlítenünk.
A szünetben, aztán már végképp tisztult a kép, és a második félidőben szemernyi kétség sem maradhatott senkiben, hogy ma itt melyik a jobbik csapat. Nagyban hozzájárult ehhez, egyik téli igazolásunk, Sümegi Éva, aki ha még erőben, gyorsaságban nem érte utol régi önmagát, de szemfülességben, rutinban és lélekjelenlétben már a „Feminás” éveket idézte, amikor is 10PERC ALATT 4 GÓLT vágott. Persze nem feledkezünk meg Szabó Bogi 3 góljáról sem ( köztük a sorsfordító, kiharcolt elsőről, ami mint tudjuk mindig a legnehezebb) és Benkő Móni találatáról sem. De ezen a napon, a „rutin és az évek „ képviselőjeként Süme vitte el a meccs hőse címet, így járt a 3 pont, és miénk a tanulság is, hogyan nem szabad hozzáállni egy mérkőzéshez. Most egy kicsit rápihenhetünk a Viktória elleni derbyre, ami az ezüst meccsünk lesz, reményeink szerint, idén összejöhet az első 2. hely a csapat NB1-es pályafutásában.
