MEGCSINÁLTUK A LEHETETLENT ÉS LEGYŐZTÜK AZ MTK-T

 

Bár az előjelek nem voltak a legjobbak a csúcsrangadó előtt – Fogl Kati és  Benkő Móni is sérült – az eddigi veretlenség, az elvégzett munka  és a lelkesedés viszont kellő magabiztossággal töltött el bennünket  ahhoz, hogy megpróbáljuk a szinte lehetetlent.  A számolatlan idők óta legyőzhetetlen MTK, a legnagyobb ellenfelünk a Jet-Sol Ligában , nem lebecsülve a Ferencvárost és a Viktóriát.  Egyébként is mindig az éppen soron következő összecsapás a legnehezebb.

 

Nézzük a mérkőzést, ahol tulajdonképpen szinte a Magyar Válogatott ellen játszottunk, hisz a vendégcsapatban még a kispadon is válogatott és ösztöndíjas labdarúgók ültek, míg nálunk  egy sokkal szerényebb képességű játékoskeretből kell gazdálkodnia Dombó mesternek.  Aki látta annak idején a Barcelona – Inter  meccset, az könnyen el tudja képzelni, hogy mi is történt a pályán. Az MTK próbálta játszani a megszokott játékát, az Astra pedig  – ha tehette – elrontotta azt, és megpróbált a megszerzett labdával valamit kezdeni. Ez nem sok csapatnak sikerül, mert ha jól emlékszem, ez idáig  még gólt se kapott a vendég csapat a bajnokságban. ( talán egyet )  Szóval nem egyszerű a dolog.  Az első 5 perc mezőnyjáték után Pincze Gabi előtt nyílt lehetőség, hogy  betaláljon, de sajnos  nem sikerült. A másik oldalon a szokásos – Vágó varázsol Pádárhoz, aki lő és gól – viszont hibátlanul működött.  0-1. Papírforma, mondják néhányan a nézőtéren, aztán csak hümmögnek, amikor rá két percre, Szabó Bogi szabadrúgása után, Pincze már nem hibázik és egalizál. 1-1. Papírforma? A mérkőzést nézve, olyan nagyon nem tűnik fel , az elméletileg hatalmas különbség a kék-fehérek  javára, és a focit meg gyakorlatban játsszák, így feleslegesen hozták ki a vendégszurkolók a pontozó táblácskákat, mert itt a rúgott gólok után számolják a pontokat. A rúgott földön ülő játékosok után pedig a PIROS lapokat szokták számolni, és mivel az említett sportszerűtlenséget Kókány Regina követte el, így megfogyatkozott a bajnok csapat.

 

A második félidőre két klasszissal, Csiszárral és Zágorral erősítettek a vendégek, mi pedig egy góllal növeltük előnyünket, amibe Demeter Réka is besegített, bár a rózsaszínek Sümegi Évát ölelgették nagyon, ( de lehet azért mert Döme ezt nem akarta )  Szerencsére „ Az idő soha-soha meg nem áll, az órák róják szüntelen az útjukat” – így   Stirlitz csak azt tudta jelenteni, hogy nem kell sokat várni már a meglepetésre.  A 10 emberrel játszó MTK, ugyan megpróbált fordítani az eredményen, de próbálkozásaik rendre felőrlődtek, a hazai védelmi falon.  Vagy ha nem, akkor  Kovács „Lagzi” Dia védett imponáló magabiztossággal.  Ha belegondolunk, tulajdonképpen a hazai BL –képviselők is szinte csak pontrúgásokból tudtak veszélyeztetni.  Próbálták is „erőltetni” ezt a dolgot, de szerencsére a játékvezetők  ismerősek voltak színházi berkekben is.

 

 

A végére aztán, akár nagyobb különbségű is lehetett volna a győzelem, de Godvár Kati és Megyes Ági is túlságosan tisztelte az ellenfelet, de ne legyünk telhetetlenek, hisz így is megcsináltuk a LEHETETLENT! A mérkőzés igazi nagy csata volt, gigászi küzdelem, így méltán kerül be majd  rangadóként az évkönyvekbe. A legfontosabb az, hogy bár a szépségdíjas megmozdulások tekintetében az MTK vihette haza a legtöbb  pontot, a győzelemért járó HÁROM, viszont az Astra-Persecutor FC  neve mellé került fel a táblára!

itt megnézheted

 

Török Gábor ( MLSZ Női Bizottság elnöke ):

A sok kétszámjegyű, egyoldalú mérkőzés után felüdülés volt a vasárnapi rangadó, ahol volt minden, ami érdekessé tesz egy focimeccset. Izgalom, feszültség, tét, szép megoldások, taktikai csata. Tudom, hogy nehéz lehet feldolgozni a vereséget az MTK-nak, különösen egy ilyen páratlan, 518 napos veretlenségi széria után, de azt mindenkinek, aki szereti a női focit, be kell látnia, hogy az ilyen meccsek vihetik csak előre a közös ügyünket. Nem véletlenül szerveztük úgy át a bajnokságot, hogy kevesebb tét nélküli és több ilyen izgalmas meccs legyen, mert – az eredménytől függetlenül – ez tesz jót mindenkinek: így fejlődik a játékos, így élvezetesebb a bajnokság a szurkolóknak, így remélhetjük, hogy a média is felfigyel a bajnokságra. Ami magát a mérkőzést illeti, nekem úgy tűnt, hogy az Astra taktikai győzelmet aratott, sokkal tudatosabban és elszántabban léptek pályára. Enélkül esélyük sem lett volna a papíron sokkal erősebbnek látszó ellenféllel szemben.

 

Vágó Attila  ( női szövetségi kapitány ):

Nagy érdeklődéssel vártam az elmúlt szezon arany és ezüstérmesének összecsapását, pláne tudva azt, hogy mindkét csapat veretlen eddig a bajnokságban.  Ezt a győzelmet az Astra megérdemelte, mert jobban akarta a sikert és véleményem szerint többet is tett érte. Biztosra veszem, hogy az MTK-nak jót fog tenni ez a vereség, de az Astrának is, hisz még több munkára ösztönzi. Így a legtöbbet ezzel a női foci profitálhat. Sírni, csak a győztesnek szabad, a vereséget meg sportemberhez méltóan kell viselni.

 

(A két csapat szakvezetőinek kommentárját, a nemsokára felkerülő összefoglalóban láthatjuk majd )

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.